Sziasztok!
Ezerrel pörög a nyár, ebből pedig az következik, hogy több a szabadidőm és végre sikerült olvasnom is, szóval gondoltam megosztom veletek a gondolataimat a könyvvel kapcsolatban.
Egyèbként a nyár beköszöntével az ihlethiányom is egy csapásra megoldódott, hiszen végre jut időm az olvasásra, sorozatnèzésre, több új videóklipp is megjelent, sőt mèg moziban is jártam, úgyhogy lesz miről írnom nektek. Az állandó képözön rovat is visszatèr, ami eddig nem volt látható, mert nem szerettelek volna ilyen töltelék bejegyzésekkel traktálni titeket.
A Bábel cimű könyvet ha jól emlékszem többször is említettem a blogon, hiszen már a megjelenés óta el akarom olvasni. Bízom benne, hogy a szerző neve nem ismeretlen számotokra, ki ne ismerné a Szent Johanna Gimit?
A könyv borítója: Bábel. A legnagyobb nyári zenei fesztivál, valahol Pápa mellett. Mi lehet jobb annál, mint tizenhét évesen, életedben először, egy hetet eltölteni itt a barátaiddal? A zárónapi koncert a Red Hot Chili Peppersé, és Zsófi többek között azért érkezik, hogy találkozhasson Anthony Kiedisszel. Na de addig még sok minden történik vele, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával az Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália színpad körül… Bábel. Ha voltál már fesztiválon, azért fogod szeretni, ha még nem voltál, azért.
Oldalak száma: 528
Főszereplők: Zsófi, Szasza, Napsi, Kolos, Boldi, Hipó, Abdul
Személyes vélemény: Leiner Laura megint egy remek könyvet alkotott, ami nagyszerű kikapcsolódás nyárra. Olvasás közben igazi fesztiválozónak érezheted magad, ez az amiért a leginkább el akartam olvasni. Imádom a zenei fesztiválok hangulatát, a zenei felhozatal is általában közel áll hozzám, szóval igazán magaménak éreztem ezt a könyvet. Könnyű olvasmány, nincs bonyolult cselekménye, sok szereplő szerethető (erről majd később), a közepétől már egész fordulatos és izgalmas. Ebből következik, hogy a mű eleje kicsit lapos, erőltetett ez a rengeteg időjárás jelentés, utána pedig úristen mindenki mennyire izzad, majd mindenki mennyire fázik és unatkozik. Persze élethű, de kicsit unalmas lehet az olvasó számára. Ezenkívül nem igazán tetszett a szereplők személyisége, legtöbbjük elég átlagos, és Laura mindenkit beskatulyázott: volt a csajozós, helyes, laza, volt a csendes punk, a hipochonder és senki sem lépett túl önmagán és igazából csak is egy oldalát láthattuk a szereplőknek.
Ennek ellenére mindenkinek ajánlom, aki egy kis kikapcsolódásra vágyik és szívesen belecsöppene egy őrült zenei fesztivál közepébe.
Néhány kedvenc idézetem kedvcsinálónak:
- Nem segítenél? – kérdeztem kínomban végül a punkot.
– Van egy cigid? – kérdezett vissza halkan, szinte motyogva.
– Nem dohányzom – ráztam meg a fejem.
– Akkor cigid sincs? – próbálkozott tovább. Na, hát akkor ő ezt a témát nem adja fel könnyen.
-Nincs. Amúgy a vonat nemdohányzó.
– De én az vagyok.
– És a macska? – kérdezte.
– Nincs macskánk – sóhajtottam lesütött szemmel.
– Őt is vitted? – érdeklődött tovább, nem zavarta az apró tény, miszerint nincs macskánk.
– Igen, itt van – vonogattam a vállam. – Várj – tartottam a telefont Szasza felé. – Nyávogj.
– Mi van? – szaladt fel a szemöldöke.
– Nyávogj már! – böktem bele az oldalába.
– Miaú – szólt, aztán pislogás nélkül meredt maga elé. – Nem hiszem el, hogy belenyávogtam a telefonba. Józanul.
– Papa! Én vagyok az! Zsófi! – ordítottam.
– Szevasz, Józsikám! – köszönt vissza.
– Nem, nem! – kiabáltam, aztán kérdőn Szaszára néztem. – Úgy hangzom, mint Józsi?
Oldalak száma: 528
Főszereplők: Zsófi, Szasza, Napsi, Kolos, Boldi, Hipó, Abdul
Személyes vélemény: Leiner Laura megint egy remek könyvet alkotott, ami nagyszerű kikapcsolódás nyárra. Olvasás közben igazi fesztiválozónak érezheted magad, ez az amiért a leginkább el akartam olvasni. Imádom a zenei fesztiválok hangulatát, a zenei felhozatal is általában közel áll hozzám, szóval igazán magaménak éreztem ezt a könyvet. Könnyű olvasmány, nincs bonyolult cselekménye, sok szereplő szerethető (erről majd később), a közepétől már egész fordulatos és izgalmas. Ebből következik, hogy a mű eleje kicsit lapos, erőltetett ez a rengeteg időjárás jelentés, utána pedig úristen mindenki mennyire izzad, majd mindenki mennyire fázik és unatkozik. Persze élethű, de kicsit unalmas lehet az olvasó számára. Ezenkívül nem igazán tetszett a szereplők személyisége, legtöbbjük elég átlagos, és Laura mindenkit beskatulyázott: volt a csajozós, helyes, laza, volt a csendes punk, a hipochonder és senki sem lépett túl önmagán és igazából csak is egy oldalát láthattuk a szereplőknek.
Ennek ellenére mindenkinek ajánlom, aki egy kis kikapcsolódásra vágyik és szívesen belecsöppene egy őrült zenei fesztivál közepébe.
Néhány kedvenc idézetem kedvcsinálónak:
- Nem segítenél? – kérdeztem kínomban végül a punkot.
– Van egy cigid? – kérdezett vissza halkan, szinte motyogva.
– Nem dohányzom – ráztam meg a fejem.
– Akkor cigid sincs? – próbálkozott tovább. Na, hát akkor ő ezt a témát nem adja fel könnyen.
-Nincs. Amúgy a vonat nemdohányzó.
– De én az vagyok.
– És a macska? – kérdezte.
– Nincs macskánk – sóhajtottam lesütött szemmel.
– Őt is vitted? – érdeklődött tovább, nem zavarta az apró tény, miszerint nincs macskánk.
– Igen, itt van – vonogattam a vállam. – Várj – tartottam a telefont Szasza felé. – Nyávogj.
– Mi van? – szaladt fel a szemöldöke.
– Nyávogj már! – böktem bele az oldalába.
– Miaú – szólt, aztán pislogás nélkül meredt maga elé. – Nem hiszem el, hogy belenyávogtam a telefonba. Józanul.
– Papa! Én vagyok az! Zsófi! – ordítottam.
– Szevasz, Józsikám! – köszönt vissza.
– Nem, nem! – kiabáltam, aztán kérdőn Szaszára néztem. – Úgy hangzom, mint Józsi?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése