Link: http://lovemeorhatemebutdonotignoreme.blogspot.ro/
Kinézet: A fejléc nagyon tetszik. Szépen ki vannak vágva a szereplők, illik a hátérhez és az egész bloghoz
Az oldalakat úgy állítanám be, hogy pont kitöltse a fejléc alatti részt, sokkal esztétikusabb lenne. Illetve a kis elválasztó vonalakat is kivenném a helyedbe, nem mutatnak túl jól. A betűtípusok jók, teljesen olvashatóak és nem csicsásak.
Modulok: Na itt már nem vagyok annyira kibékülve a betűtípusokkal. A modulok címét állítsd valami sokkal egyszerűbbre! Szerintem felesleges mindkét oldalra modulokat rakni, mert aránytalanul oszlik el.
Rakd egy sorba a modulokat. A versenyes képet illetve mások blogjait tedd lejjebb, a történetet és a blogarchívumot pedig feljebb!
Történet: Kezdjük a legelején a prológussal. Kicsit belevágtál a közepébe. Az ember prológusnak valami bevezetőt, vagy bemutatkozást/ bemutatást várna. A te prológusod inkább olyan volt mint egy első fejezet.
Amikor megláttam, hogy Londonba megy és táncos fogtam a fejem, hogy Jaj ne már megint.. De aztán fokozatosan megszerettem a történetet. Tetszett a fordulat, hogy nem jutott be, nem erre számítottam. Mondjuk utána egy kicsit elgondolkodtam hogy, miért nem megy haza? De aztán végül is nem nagyon érdekelt.
Nagyon tetszett a találkozás, teljesen valósághű volt. Tényleg bárkivel megtörténhetett volna. Nem úgy volt, hogy fényes nappal egy étteremben futott össze velük, hanem tényleg korán reggel mentek enni hogy elkerüljék a rajongókat. Amikor jött, hogy megtámadták Tarát, azt egy kicsit ferde szemmel néztem, megint az volt bennem: Nemár minden blogban ez. Aztán persze rájöttem a végén, hogy nagyon fontos szerepe van a blogban. Örültem, hogy azon az estén semmi sem történt köztük, és nem sietted el a dolgokat. Bár sokat kellet várni az első csókra azért én nem így képzeltem volna, de hát ez tényleg nem sokat számít. És amikor kiderült az Adam dolog, ááááá imádtam. Nagyon jók ezek a váratlan fordulatok. Ami még eszembe jutott amikor olvastam, hogy annyira jó arányt tudtál felállítani a párbeszédek és a leíró részek között. Pont annyi van belőlük, mint amennyi kell. Se több se kevesebb. És az érzelmeket is annyira szépen és kifejezően tudod leírni.
Igaz hogy vannak benne megszokott és sok blogban viszont látott motívumok, de a minősége messze felülmúlja a legtöbb fanfiction blogot. Gratulálok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése