Könyvkritika | Leiner Laura: Akkor szakítsunk

Sziasztok! 

Remélem minden kedves olvasómnak jól telik a nyári szünet, nekem eddig szuperül, na és persze hipergyorsan. Azt hiszem az augusztus hönapot már tényleg a pihenésre és semmittevésre fogom szánni.

Legutóbbi bejegyzésben is egy Leiner Laura könyvről olvashattatok, ennek nagyon egyszerű oka van: hatalmas Szent Johanna gimi rajongó voltam, ezért már megjelenés óta el akartam olvasni ezeket a könyveket, viszont suliidőszakban esélyem sem volt rá, ezért amint beköszöntött a nyár rögtön ezzel a két könyvvel indítottam az olvasó maratonomat. 

Elég érdekes volt a hőségben egy nagyon télies hangulatú történetet olvasni, de azért előzetesként leírnám, hogy nagyon tetszett a könyv.

Borító:Szilveszter. A kötelező jókedv napja. Amikor muszáj bulizni. 
Lia és Norbi karácsony előtt szakítottak ugyan, de Szánkó szilveszteri buliját nem akarják kihagyni. Eszti és Csabi, a tökéletes pár, velük együtt indulnak szórakozni. Miután Szánkó bulija a város másik végében lesz, Lia bátyja, Szilkó vállalja a sofőr szerepét. De szigorúan csak az odaútra vonatkozóan. Csak aztán minden másképp alakul… 
Az Akkor szakítsunk egy őrült és felejthetetlen szilveszter éjszaka története.

Oldalak száma:  336

Főszereplők: Lia, Norbi, Szilkó, Csabi, Eszti

Személyes vélemény: Bevallom az elején egy kicsit tartottam a könyvtől, mert nem tűnt izgalmasnak, a téma sem állt olyan közel hozzám mint mondjuk a Bábelé, illetve féltem hogy erőltetett lesz az egész, mert nagyon rövid az idősíkja, mindössze egy-másfél nap alatt játszódik. A végére viszont nagyon nagy pozitív csalódàs lett. A történet bár kicsit tényleg irreális és bizarr még is hihetetlenül jól ki van találva. A legjobban a kiszámíthatatlanság tetszett benne, sosem tudtam vajon milyen őrült kalandba keverednek a következő percben. Egy pillanatig sem unalmas leszámítva az elejét. A főszereplővel, Liával nagyon nem tudtam azonosulni, ellenszenves és unszimpatikus volt az első perctől, bár ezzel szinte mindig ìgy vagyok, edddig Laura egyik könyvében sem állt túlzottan közel a szívemhez a főszereplő lány. Viszont Norbi és Csabi is szimpatikus volt és Szilkót pedig egyenesen imádtam. Okos, szarkasztikus, gúnyos, hihetetlenül őszinte, még is annyira szerethető. 

A mellékszereplőket is kedveltem érdekesek voltak, viccesek, bár Àkos szerencsétlensége az őrületbe kergetett. A szereplők több oldalát is megismerhettük, nem voltak egysíkúak, nem voltak beskatulyázva, mint a Bábelben, ami mindenképp pluszpont volt számomra. 

Bár megint egy nagyon könnyű kis olvasmány, elég kiszámítható happy enddel, még is mindenkinek ajánlom! 

Idézetek a könyvből:

– A jövő évi Értelmező kéziszótár új kiadásában javasolni fogom, hogy „dög” mellé szimplán írjak oda, hogy Lia… – röhögte el magát. 
– Jó ötlet. Szívesen kerültem volna a „szemét” jelentéséhez is, de olyan stabilan vagy ott, hogy nem szívesen venném el azt a remek helyet tőled – sóhajtottam. 
– Én páros helyeket is javasolnék – lépett hozzánk Szilkó. – Az „infantilis” mellé kerülhetnétek ti, a „hányingerkeltő” mellé meg ők ketten.

– Ti, tubicák – szólt hátra Esztinek és Csabinak. – A túfűtött szerelmetekkel beleheltétek az összes ablakot. Mostantól ritkábban vegyetek levegőt.

– Ez nagyszerű! – csillant fel apu szeme, anyu viszont kissé szkeptikusnak tűnt, és hunyorogva méregetett. 
– És „tudjukki” nem lesz ott? – érdeklődött. 
– Voldemort? Nem tudom, lehet, hogy valaki meghívta – feleltem unottan. 
Apu jót röhögött a poénomon, anyu viszont unottan a plafonra meredt, és kijavította magát. 
– Norbira gondoltam.

Értékelés:  5/5 Ha a Bábel négyest kapott ez megérdemli az ötöst, a szerethető szereplők és az izgalmas miatt.