Stephanie Perkins || Anna és a francia csók

Mostanában nagyon fáradtnak érzem magam, inkább szellemileg, mint fizikailag, ezért szükségem volt egy könnyű kis olvasmányra, amivel kikapcsolódhatok. A választásom az Anna és a francia csókra esett, amiről már elég sokszor hallottam és sablonos, vagy nem Párizs miatt is vonzott a könyv. 

Tartalom: Anna nagy várakozással tekint végzős évének kezdete elé atlantai középiskolájában, ahol van egy remek munkája, egy hűséges legjobb barátnője, és egy alakulófélben levő, ígéretesnek tűnő kapcsolata. Így aztán eléggé elkeseredik amiatt, hogy Párizsba kell költöznie egy bentlakásos iskolába – egészen addig, amíg ott nem találkozik Étienne St. Clairrel, aki okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes… lenne, ha nem volna foglalt. De a Fények Városában a vágyak valahogy mindig utat törnek maguknak. Vajon a szerelmes majdnem-ek éve a hőn óhajtott francia csókkal ér véget? Stephanie Perkins a romantikus feszültséget mindvégig sistergőn, a vonzalmat pedig magas hőfokon tartja debütáló regényében, amely garantáltan megbizserget minket a fejünk búbjától a lábujjainkig és megolvasztja a szívünket.

Oldalak száma: 384

Főszereplők: Étienne St. Clair,  Anna Oliphant,

Személyes vélemény: Anna szemszögéből olvashatjuk a történetet, aki éppen a végzős éve előtt áll és apja minden áron beíratta egy elegáns magániskolába Párizsba. Annának nem nagyon tetszik a dolog, mert nem szeretné elhagyni Amerikát és a barátait, hogy teljesen új életet kezdjen Európában. Nyilván Párizs, mint helyszín elég sablonos, viszont még sincs temérdek könyv, ami a szerelem városában játszódik, tehát mondhatjuk egyedinek. Anna nekem szintén nem szimpatikus, néha úgy érzem velem van a baj, és arra vagyok kódolva, hogy idegesítsenek a női főszereplők. Annával egyébként nem sok baj van, csak személyisége nincs, bár annyira nem másztam a falra tőle.
Természetesen a történetben van egy imádni való fiú is, aki ebben az esetben francia, amerikai és angol akcentusa van, kedves, közvetlen és vicces. Ki ne szeretne ilyen pasit? St.Clair egyébként szimpatikus volt, hiszen a szuperhelyes és seggfej fiúknál csak a szuperhelyes és kedves fiúk jobbak.
A mellékszereplőkben sem volt hiány, néhányukról elég sok dolgot meg is tudtunk, ami különösen tetszett, illetve megkaptuk a tipikus gonosz lányt is, aki hál' istennek túl sok szerepet nem kapott.
A történet természetesen teljes mértékben kiszámítható, de szerintem az ilyen könyvek esetében nem is az a lényeg, hogy váratlan fordulatokat hozzon. Sok burkolt üzenet is volt benne, például néha-néha belecsempészett történelem óra, egy kis helyismeret, érdekes legendák Párizsról. Nagyon tetszett, hogy sok mindent megtudtunk a városról, és minden egyes nevezetesség emlékezetes dolog maradt a számomra, hiszen nem csak egyszerű idegenvezetésben volt részünk a könyv során, hanem a szereplők személyes dolgai kapcsolódtak hozzájuk. Pár fejezet erejéig Anna Amerikai életébe is bepillantást nyerhettünk, megismerhettük Bridgetet, Anna kistestvérét, illetve szüleit is, ami nekem különösen tetszett.
Másik plusz pont, hogy a szereplők valódiak voltak, nem próbálta idealizálni őket az író. Gondolok ezzel arra, hogy többször is berúgtak, nem próbálta elkerülni a szexet sem,mint témát, noha ilyen jelenetben nem volt részünk.
Pár negatívumot azért fel tudnék sorolni, ilyen például a nem túl ütős befejezés, Anna kapcsolata azzal a totál tenyérbemászó és idegesítő sráccal, akinek nem jut eszembe a neve, illetve, hogy Meredith kicsit kevés szerepet kapott a végén.
Összességében egy nagyszerű, könnyű, romantikus történet, különleges helyszínen, szóval hogyha egy kis kikapcsolódásra vágysz, a legjobb választás ez a könyv.

Idézetek a könyvből: 

– Étienne vagyok – mutatkozik be. – Egy emelettel feljebb lakom. 

– Én meg itt – mutatok bárgyún a szobám felé, miközben az agyam kattog: francia név, angol akcentus, amerikai iskola. Anna összezavarodott.

– Honnan szerezted meg ezt a számot? 

– Hát, tudod, van az a könyv. Fehér lapjai vannak. És fel van sorolva benne az összes telefonszám. Internetes formában is létezik.

– Mit csinálunk? – kérdezi feszült hangon. 
Olyan gyönyörű, olyan tökéletes. Szédülök. A szívem zakatol, a pulzusom száguld. Az arcomat az övé felé fordítom, és ő ugyanilyen lassú odafordulással válaszol. Lehunyja a szemét. Az ajkaink szinte összeérnek. 
– Ha kéred, hogy csókoljalak meg, megteszem – suttogja. 
Ujjai a csuklóm belső oldalát simogatják, és én lángra gyúlok. 
– Csókolj meg! – kérem. 

Megteszi.

Értékelés: 4/5 Nagyon jól megírt, könnyű kis történet, a lehető legjobb helyszínen. Viszont az ötöst még tartogatom, nem akarom ellőni idő előtt.